Nem szeretem, ha Délphine leszarja, hogy bemegyek-e az órájára vagy sem, de azért azt se, amikor Annie úgy csinál, mintha nélkülözhetetlen lennék.

Gyakorolnom kell a gyerkőcökkel a szóbeli felelésükre, de csak az egyik osztályával tudok, mert utána őrületes szükség van rám a gimiben spanyolórán (szétszednek a tanárok...), és úgy csinál, mintha ő nem tudna gyakorolni a másik osztállyal, ("igazán szégyen lenne, ha az egyik osztályt megfosztanánk a gyakorlás lehetőségétől") mikor nem az idő-tér-kontinuum tágul ki a jelenlétemmel, csak egyszerűen kisebb csoportokban vannak, de hát könyörgöm. 

A lényeg az, hogy már majdnem megúsztam, hogy holnap 8-ra kelljen bemennem, de sajnos végül mégsem. Pedig most elkapott a flow szakdogailag, mindig csak éjjel megy, és még -4000-ben vagyok a mai célhoz képest. 

És holnap még a gimis Európa klubban is kéne egy Magyarország-szessönt tartanom, meg kijavítanom Sophie-nak egy hosszú spanyol szöveget, lefordítani egy másikat franciáról spanyolra (ez lesz a hivatalos coutances-i turisztanyag!), karácsonyra két posztert készíteni magyar és spanyol szokásokról franciául, ééés mellesleg még megírni 19 ezer karakternyi katalán szakdogát. Futni, takarítani, mosni, szociálni, hajaj. Még hogy egy csomó szabadidőm van... 

Nyafi off. Alvás on. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.