Valljuk be, killer paprikáskrumplit főztem, mangalicakolbásszal, ahogy kell, de asszem, a háziak azért nem fognak sírva könyörögni érte a jövőben, bár megették, de semmi reakció. A hétvégét Caenban töltöttük, Gábor otthonról jött látogatóba, Máté pedig Nantes-ból…

Néha nyilván nyöszörgök, hogy egy kicsit uncsi itt, hiányoznak bizonyos emberek, de egy dolog miatt nagyon félek a végétől. Itt van időm mindenre. Legalábbis arra, amire akarom. Ha szeretném, akár naponta háromszor is kimehetnék futni. Most megy az, ami vagy tíz éve nem…

Van az ablakom előtt egy hatalmas ginkgo fa, ami mostanra már szinte teljesen besárgult, így ha kinézek az ablakon, mindig olyan, mintha őrülten sütne a nap, még akkor is, ha tök szürke az idő.Érkezett a városba egy spanyol önkéntes, Nadia, ma talizunk - remélem, jófej. 

(Csak nagyon elszántaknak.) Mindig élveztem a menzázást - mikor nem lehet tudni, mi lesz a menü, csupa izgalom és meglepetés. És itt a suliban szinte mindig jó az ebéd, csak sajnos mindig hús van... És minden egyes nap szurkolok, hogy ne csirkemell legyen... Az az egy, amit…

Kitaláltam, hogy csinálnék valami önállóbb és kreatívabb dolgot a suliban, úgyhogy ma meghirdettem a magyar klubot, lesz minden, tánc, ének, zene, nyelvtanulás, kaja, kiállítás, bemutató, jövő pénteken kezdünk. Külföldön sokkal könnyebb naiv nacionalistának lenni. Még nem…

Egyébként most vettem észre először azt, hogy mintha igazán otthon érezném magam. Mert mikor megjött Blanca (és igazából azóta is folyamatosan), még annál is sokkal elveszettebb volt, mint én első nap, és még annyit sem tud franciául, hogy merci, a családban meg én vagyok az…

Két argentin helyett csak egy érkezett, Blanca, és ő is nagyon nyuszi, úgyhogy nem fogja megváltani a szociális életemet. Két hétig cserediák Coutances-ban. Nem eszik szinte semmit, mert "fura". Azt megértem, ha büdös, penészes sajtokat enni desszertként fura, de neki még…

 Nesztek nektek képek.

Ági kérésére (meg amúgy is) ideje egy szakmaizóbb posztnak. Ez a vakáció elég hirtelen jött, három hete voltam itt, mikor majdnem két hét szünet következett, de ma ugye vissza kellett rázódnom hamar, mert egymás után négy órám volt, ebéd után meg még az Európa Klub -…

Annyi minden volt, hogy most nem is mennék bele minden részletbe, csak címszavakban.  Pár nap nyugi, szakdogázás, futás, aztán egy kis szociálás valami másik településen, alvás Saint-Lôban, másnap Caen Anniékkal, főleg shopping, új futócuccok, Gábor, Francois 70 éves…