Megkaptam a meghívót a franciaországi asszisztensek találkozójára, november 24-én lesz, Párizs mellett, Sévres-ben. És mit ad a sors, anyuék 24-én este érkeznek Párizsba. Csak ha már elfelejtettem volna, milyen piszok szerencsém tud lenni néha... 

Mostanában egyébként két amerikai filmet is láttam, ahol Franciaország volt az álmok netovábbja, csak hogy feltétlenül értékelni tudjam a helyzetem. Többet kéne kimozdulnom a szobámból.

Tegnap átjött Sonya és Xiaoxiao, a két másik asszisztens a városban. A kínai lánnyal egészen érdekes együtt lógni, mert nem sokkal több fogalma van Európáról (vagy a világ többi részéről), mint nekem Kínáról, így aztán mindenre rá tud csodálkozni. Tegnap megismertettem az avokádóval, az orecchiette tésztával, a guacamoléval, a Balkánnal... Neki újdonság volt a facebook is. Viszont nem iszik alkoholt, és emiatt egy picit szomorú vagyok. Meg eddig mindkét lány kicsit merev, de majd hátha alakulnak. 

Jövő héten szünet lesz, tanítás meg már most pénteken se lesz, csak egy sportverseny (megyek segíteni), úgyhogy talán majd átmegyek egy-két napra Saint-Lôba az egyik angoltanárhoz, Délphine-hez. Szerencsére ő francia, és egyáltalán nem merev, rögtön azzal kezdte, hogy akkor eszünk valami jót, aztán iszunk, aztán karaoke-zunk a nappaliban. Na, a karaoke-hoz meg én vagyok merev... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.