Ha csak annyi haszna lesz az ittlétemnek, hogy az egyik kis 11 éves lány a buszon mellettem megszerette a Muse-t, a Cocorosie-t, Trentemollert és társait, már tettem valamit a társadalomért (: Odaadtam neki az ipodomat, és most felfedez. Előtte kérdeztem, milyen zenét szeret: mesék, filmek soundtrack-jeit, meg a Nirvanát. És most jegyzetel. Iszonyú cuki. (Tudom, mainstream a Muse, mainstream a CocoRosie, de hát az alapoknál kell kezdeni, na (: )

Épp Brüsszelből Strasbourgba tartunk, 58 gyerek, négy tanár és én. Mindenféle típust sikerült összeszedni a kísérők közé: van egy pasi, róla már írtam, rajz- és zenetanár, 100 kg törökméz, mindig mosolyog, viccelődik, és ami ritka, hogy a gyerekek szintjén. A többi nő. Van egy fiatalabb, kb főszervező, legalábbis ő pörög a legtöbb fontos dolgon, és képtelen lazítani, mindig iszonyatosan be van feszülve. Van egy idősebb, tyúkanyósabb, nem a szuperkedves, de ő vigyáz a legjobban, hogy a gyerek ne kerüljenek egy kamion kerekei alá. Aztán van a mumus, ő szörnyű. Nulla szimpatikus dologgal áldotta meg az élet, mély hang, darabos járás, ami még alapvetően nem lenne gond, de egy köcsög keresztény. Értsd: köcsög és keresztény egyszerre. Ő az, aki a reggeli buszutakat végigdumálja a mikrofont lenyelve (tehát hangos, de érteni nem lehet) Jézusról (jön a Karácsony), majd elmondatja a Miatyánkot (egyáltalán nem bizarr egy buszon 58 imádkozó gyerek), aztán egész nap üvöltözik velük és beléjük erőlteti a kaját.

Arra biztos jó ez az út, hogy meg tudom figyelni a fegyelmezést. Nekem kicsit túlzásnak tűnik, de lehet, hogy nem is lehet máshogy ennyi kicsi gyerekkel. A francia iskola nagyon autoriternek tűnik, talán a magyarnál nem rosszabb, de nem egy skandináv rendszer, na.

Sajnos elértünk oda, hogy néhány gyerek kifejezetten idegesít. Leginkább a buta de nagyszájú fajta. Itt van két üléssel arrébb például egy srác, aki már másodjára járja ezt az évfolyamot, és olyan félelmetesen sötét (a környezethez képest persze, egy gettóban csillogna), hogy sírok. Tipikusan ő találja ki a szájfingó versenyt meg ilyenek, és ha nevet, a hideg ráz. Megvan a lány megfelelője is. Nem csak buta, de valamiért mindig neki fáj valamije, és mindig őt piszkálják. Naná, tök agresszív. Az út alatt többször volt rosszul, fájt a bokája, vérzett a szája, elveszítette a pénzét, és persze ő volt az, aki képes volt leszállni fél csizmával a buszról a takonyba a benzinkúton.

De a többség azért cuki. Van néhány lány, aki látványosan rajong értem, néha kicsit sok, de azért jól esik. Jó lenne olyan embernek lenni pár gyerek életében, akire majd visszaemlékeznek később, hogy ja igen, ő egy jófej felnőtt volt, és valamit tanultam tőle. A spanyol szavakon kívül. Klisé, de mégis csak ez a legjobb dolog a tanári szakmában. Mint ahogy most Claire megtanulja tőlem, hogy a SBTRKT jó zene. Tegnap pedig, remélem, megtanulta az a három fiú, akiket egy luxushotel wc-jére kellett bevinnem pisilni, hogy mindig elmegyünk wc-re, ha van rá alkalom, és nem várunk addig, amíg már nagyon kell.

A gyerekeket csoportokra osztottuk, és meglepetésemre én is kaptam egy csoportot 12 fővel - ez főleg akkor hasznos, ha nagyon zsúfolt helyen vagyunk, mint egy karácsonyi vásár. Azért mondom, hogy meglepetésemre, mert valahogy kihagytak a dologból, és egyszer csak Brüsszel főterén megkérdezték, hogy megvan-e a csoportom. Miért, van nekem olyan? Nem szóltak, nem adtak listát, semmi. Nyilván nyelvi nehézségek vannak meg hát nem vagyok teljes jogú tanár, de néha jobb lenne jobban bevonódni. Most hiába jönnek hozzám a gyerekek, elég kevés dologban tudok vagy merek dönteni, és kevés infóval tudok szolgálni. Az előző megállóhelyen odahívtak a tanárok magukhoz, már azt hittem, valami fontosba akarnak beavatni, de csak szólni akartak, hogy felakadt hátul a szoknyám. Mondjuk én sem keresem a társaságukat, mert nem értem, mit beszélgetnek, úgyhogy legtöbbször inkább a gyerekekkel kajálok például. A tavalyi asszisztensről Annie nem volt a legjobb véleménnyel, és az ő brüsszeli útjáról azt mondták, hogy inkább volt gyerek, mint segítő - azért igyekszem minél többet tenni ez ellen.

(Annie-val egyébként kicsit hadilábon állok ilyen téren - rólam szemtől szemben mindig pozitívan nyilatkozik, de mindenki másról meg negatívan, így persze joggal hiszem azt, hogy nem arról van szó, hogy én vagyok az egyetlen ember a földkerekségen, aki megfelel neki, inkább attól félek, hogy a hátam mögött én is egy szörnyű asszisztens vagyok, mint a tavalyi.)

A gyerekek természetrajzáról egy picit. Mindenféle vackot megvesznek. Mindegy, hol vagyunk, szuvenír az kell. Brüsszeles kiskanál, eurós óriásceruza, teljesen mindegy, de venni kell valamit mindenhol. Azért el lehet képzelni, mi történik, ha 58 gyerek beszabadul egy 15 négyzetméteres ajándékboltba.

Válogatósak. Tegnap vacsoránál végignéztem, kinek milyen kívánsága van. A menü sült kolbász (fehérebb fajta), krumpli gratin és párolt borsó-répa. Nem nagyon volt olyan, aki mindháromból kért volna, és persze leggyakrabban a borsó-répa szenvedte meg. Vajon miért van ez az általános, nemzetközi járvány a gyerekek között? Ki találta ki, hogy pont a zöldségeket kell utálni? Én gyerekként is imádtam az összeset. Ettől függetlenül azt gondolom, egyáltalán nem jó megoldás a "ha nem eszed meg a levest, nem kapsz másodikat" meg az "addig nem állsz fel az asztaltól, amíg el nem fogy az összes zöldség". Lehet, hogy el fog fogyni, vagy elmaszatolja a tálcán, de hogy nem fogja jobban szeretni, sőt, talán egy életre megutálja, az is biztos. Aztán ott volt első éjjel a hányós gyerek, állítólag mert erőltette a bolognai spagettit.

Ha egy gyerek azt gondolja magáról, hogy ő már felnőtt, akkor csak emlékeztesd arra, hogy nem ette meg a kenyér héját. Nagyon sokan sírtak valamikor az út során, sőt, van egy kis törpe, akinek órán mindig hatalmas a szája, de most addig hisztizett, toporzékolt és bőgött, amíg otthon nem maradhatott. Ketten próbálták elrángatni az anyjától (szó szerint, erővel), de nem ment nekik. Elindultunk nélküle, erre három másik fiú azért sírt, mert az előbbi nem jön. 

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.