A gyerekek egyre inkáb odavannak, hogy elmegyek. Ma az egyik lány hirtelen megölelt és úgy is maradt, ami nagyon jól esett, viszont asszem korunk egyik legnagyobb pedagógusparája, hogy meddig lehet közel kerülni a gyerekekhez, és mikortól jelenthetik fel pedofília miatt. Pedig ha rajtam múlna, állandóan ölelgetném ezeket a kis tündéreket, annyira aranyosak.
Persze nem tudom befogni a szám, és mindenkinek elkiabálom, hogy lehet, hogy lesz munkám. Remélem, ez nem hoz rá balszerencsét.
Az utolsó franciaórán is túl vagyok, meg egy kiló keksz ledaralásán is: indul a sütögetés a csütörtöki magyar estre. A készülődés kicsit visszavet a szakdogában, de a mai nap után már tudjuk, hogy nem is nagyon kell erőlködni, ctrl+c, ctrl+v, aztán majd az opponens lesz a hibás. Alig várom, hogy visszaérjek ebbe a csodásan működő országba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.