Na, mik is vannak. 

A tegnapi nap tanulsága: Nadia, a spanyol önkéntes jófej, van egy barátom! A másik két asszisztens nem az igazi, egyrészt mert ők együtt laknak, ezért nagyon egybe vannak nőve, párban járnak. Másrészt nem találódott meg egészen az a közös hang, Sonyával múltkor elkezdtem az egyházról beszélgetni, és kiderült, hogy templomba jár, és az a fajta ember, aki szerint az egyház nagyon sokat segít a rászorulókon, és akkor már okés az egész. Xiao pedig ugye nem egészen ebben az univerzumban nőtt fel, ráadásul nem iszik alkoholt (szemét gének). 

De Nadia, mint minden átlagos galíciai fiatal, ugyanazokat a dolgokat gondolja nagyjából, mint én. Olyan, mint egy elsős tekes, benne van a píszí, ugyanazokért a dolgokért menne ki tüntetni, mint én, de még el kell neki magyarázni, mi a baj az antropológiával. Lehet vele órákig beszélni tekes témákról, meg Spanyolországról, meg Santiagóról (oda járt egyetemre), meg Galíciáról, meg sorozatokról : D

És persze a legjobb, hogy van egy közös nyelv, amin mindketten tudunk értelmesen kommunikálni probléma nélkül. Sokszor frusztrálódok a francia miatt, biztos azt hiszik, hogy buta és barátságtalan vagyok, mert alig beszélek, pedig csak egy rendes nyelvre kell váltani, és be nem áll a szám. 

Szóval tegnap főztünk dzsudis kaját: sütőben sült téli zöldségek fetával, köretnek mazsolás kuszkusz, és mellé kicsi, színes paradicsomok. Elég szupi lett. Nadia meg hozott egy meggyes-almás tortát, nyamm. Hozzá megittuk az egyik üveg házi cidre-t, amit Annie egy barátjától kaptunk. 

11 körül adtunk egy esélyt a városnak, "egy kocsma csak nyitva lesz" jelszóval, de semmi. Szombat este. Nadia ezen teljesen ki van akadva, már tervezgeti, hogyan honosítjuk meg Coutances-ban a botellón intézményét, ami gyakorlatilag a főtéren ivást jelenti, elengedhetetlen spanyol kellék. 

Négy napja esik, tényleg megjött az igazi Normandia, de azért kimentem futni tegnap. 

A szakdogával nem nagyon haladok, ma délelőtt eljutottam odáig, hogy lefordítsam a tavalyról meglévő 6000 karakternyi spanyol szöveget katalánra, egészen olyan érzés, mintha tettem volna valamit, pedig ettől még nem vagyok igazából közelebb a 30 000-hez... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.