Ma a délelőtti futás is elég szar volt (egy hónap lazsálás után...), aztán az óráimon is kurva rosszak voltak a gyerekek, főleg az egyiken, ahol a teljes 28 főnek én tartottam egyedül a spanyolt, úgyhogy mire hazajöttem, olyan vidám voltam, hogy bármin el tudtam volna magam bőgni, de szerencsére pont új része jött le a Grace klinikának, úgyhogy teljes volt a siker. 

Fáradt vagyok mindenhogy. 

Hogy lehet 28 fős nyelvcsoportot komolyan gondolni?

Én nem szeretnék teljes csöndet meg egyenes háttal ülő gyerekeket, de ha 28-an vannak, akkor 28-féle nesz adódik össze, és amíg az ember nem olyan órát tart, hogy én beszélek ti meg írtok, addig lehetetlen zaj nélkül megoldani. Viszont így senki nem figyel. Vagy csak nem hallja. Ha nem én beszélek, hanem ők (releváns dolgot), akkor esélytelen, hogy a hárommal arrébb ülő hallja. És 28 főt nem lehet körbeültetni. Mindeközben nagyon sokan nagyon lelkesek, jelentkeznek, kiesnek a padból, én én én, de ez az egyik problémaforrás egyébként, még végig se mondtam, már kiabálnak, hogy én tudom, én én én. Akkor is, ha nem tudják. Vagy azt se tudják, mit szeretnék kérdezni. 

Egyrészt nem tekintenek teljes értékű tanárnak nyilván, másrészt viszont más tanároknál is tudnak azért iszonyú rosszak lenni, szóval nem kéne elkeserednem nagyon, de azért sikerül. Vajon magyar gyerekekkel (vagy legalább egy olyan nyelven, ahol nem tudnak hülyére venni, és pont azokkal a szavakkal tudom őket leszidni (khm), amelyekkel akarom), tanárként (és nem asszisztensként) meg tudnék birkózni mindezzel? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.