Ez most nem szorosan Coutances-hoz kapcsolódik, de megint megállapítottam, hogy mennyi fantasztikus embert ismertem már meg a tanítás során. 

Ma például kaptam egy fényképet egy volt tanítányomtól - aki terhesen járt hozzám, és mellesleg művészien rúdtáncol - , ahogy a rúdon fejjel lefelé lógva eteti a kisfiát, és persze ott van a hatalmas mosoly az arcán, mint mindig. Nagyon bírtam ezt a csajszit, remélem, jár még majd hozzám (: 

Aztán itt van Merci, a világ egyik legjobb hastáncosa, aki annyira elfoglalt a világkörüli turnézással, hogy valószínűleg már sosem fog járni hozzám, pedig mindig tervezgeti, tegnap jelent meg ez az interjú vele. Ő az a lény, aki úgy tud iszonyú pozitív lenni, hogy szerintem tényleg nem létezik olyan ember a földön, aki nem imádja első perctől fogva. És ő az, aki úgy jött ki a nyelvvizsgájáról, hogy ezt aztán nagyon elcseszte, aztán ha jól emlékszem, 98%-os eredménye lett. 

És ez csak a mai termés, de mindenkire olyan jó szívvel gondolok vissza, még a nehéz esetekre is... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.