(Csak nagyon elszántaknak.)

Mindig élveztem a menzázást - mikor nem lehet tudni, mi lesz a menü, csupa izgalom és meglepetés. És itt a suliban szinte mindig jó az ebéd, csak sajnos mindig hús van... És minden egyes nap szurkolok, hogy ne csirkemell legyen... Az az egy, amit minimálisan sem sikerül élvezhetően elkészíteniük. 

Viszont. A vacsora az más kérdés. Az itthon van, és ezt a kellemes izgalmat felváltja némi rettegés. Nem azt mondom, hogy nem tud Sophie főzni, mert amikor igazán próbálja, akkor szokott neki sikerülni; inkább az a baj, hogy nem próbálja. Bekukkantott hozzám, hogy elmegy pizzáért, milyen feltétet szeretnék. Mondtam, hogy zöldségeset, és elképzeltem a frissen olvadó mozzarellahegyeket. De nem pizzériába ment, ahogy én azt gondoltam, hanem mirelitért. Sonkás-gombás. 

Sajnos kifejezetten rossz volt. De volt mellé csipsz. 

Viszont. Ezzel a lendülettel el is utaztak vidékre a hétvégére (6 kemény iskolában töltött nap után a péntek ismét ünnepnap), én meg tegnap bevásároltam a bioboltban (fuck yeah!): sütőtök, cékla, hajdina... Let the weekend begin!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.