Másfél óra múlva indulni kéne, és még semmi sincs összepakolva. De hisz még a ruháim is száradnak. 

Gondoltam, még indulás előtt összeszedem a gondolataimat, mit is várok, mit tudok, hogy aztán a végén majd mosolyoghassak rajta. 

Először is: Coutances-ban fogok tölteni hat hónapot Comenius tanárasszisztensi ösztöndíjjal. A College Guerard lesz az iskolám, a honlapról nem derül ki őrülten sok dolog, de azt hiszem, hogy az életkor a magyar áltisis felső tagozatnak felel meg, és állítólag 7. és 8. osztályban leszek, bár már olyat is láttam, hogy Franciaországban visszafelé számozták az osztályokat, úgyhogy ez még nem mond el olyan sokat. Spanyolt és angolt fogok tanítani, és ha betartjuk a játékszabályokat, akkor heti 12-16 órát kell majd dolgoznom, az órákat nem egyedül fogom tartani, inkább csak egy segítő leszek, és mindenféle kreatív projektet várnak tőlem, órákon kívül is. 

Szögezzük le, a város nevét kb. úgy kell ejteni, hogy "kutansz". Normandiában van, 10 km-re a tengertől, és a wikipedia szerint 9546 lakosa van. Leginkább egy dologról híres, ami a katedrális, ez minden útikönyvben benne van, és még mellékesen megemlítik a botanikus kertet is. Sajnos az egész várost lebombázták a II. világháborúban, de valami csoda folytán a katedrális épen maradt. 

Ezen kívül állítólag van még egy Coutances nevű sajt, valamint Dick Annegarn írt egy számot róla, amit Az álom tudománya című szupercuki filmben hallhatunk. Egész jó a szám is.

Itt mindig megtaláljátok majd az időjárást, lehet sajnálkozni, hogy már megint esik - szerencsére úgy tűnik, hogy az első benyomásokat verőfényes napsütésben és 25 fokban szerezhetem, de utána majd szép lassan napról napra csökken a hőmérséklet kb 12-13 fokig, és legkésőbb egy hét múlva meglátom, milyen is az esős Normandia. Azt hiszem, ebből lesz több, úgyhogy gyorsan gumicsizmát és mindenféle esővédőt kell beszereznem, mint Santiagóban. Engem megtalál az óceáni éghajlat, még ha nem is keresem.

Na de legalább minden zöld lesz és tiszta. Minden sarkon tehenek fognak állni és éjjel-nappal camambert sajtot fogok zabálni, amit cidre-rel és calvadosszal fogok leöblíteni. Elvileg a suliban fogok ebédelni és a családnál vacsizni, úgyhogy meglátom, milyen a francia menza, és milyen a házi koszt.

Ja igen, mert egy családnál fogok állítólag lakni, ami gyakorlatilag egy hiperaktív anyuka, Sophie, meg a 12 éves fia, Bastien. Van még négy gyerek, de már nem laknak otthon. Apukáról nincs szó.

Ma viszont még a koordinátorom fog fogadni és nála töltöm a hétvégét, ő Annie, angoltanár, és valószínűleg sok szó lesz róla is. 

Amúgy meg nincs sok tervem, csak sportolni, szakdogát írni, szociálni, utazgatni, megtanulni franciául, a gyerekek kedvenc tanára lenni... 

Most meg elkezdek bepakolni, mert már csak egy óra maradt. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.