Megjöttem. A google azt mondja nekem: "Úgy tűnik, ön elköltözött." Honnan tudja, hogy nem csak nyaralok? Egyre gyanúsabb nekem ez a cég...

A délelőtt még kapkodós volt és kaotikus, a búcsú szomorkásan kedves, dél körül indultam otthonról, utána busz, vonat, repülő, busz, vonat, metró, vonat, busz, autó, és immár Annie kanapéján csücsülök. 

A család szuperkedves, Annie (tökéletes British English), a férje Francois (nulla angol), meg a két gyerek Anne-Sophie (21) és David (19). Laza kis vacsorával vártak, a kedvemért mindenki 11-kor evett, a menü meg ilyesmi volt:

- keksz, mogyi, ilyesmi
- kir (cassis likőr és fehérbor)
- sárgadinnye
- főtt marha krumplipürével
- saláta plusz háromféle sajt
- cidre (Annie apukája készíti)
- vaníliafagyi

Ne lepődjön meg senki, ha sokat fogok a kajákról írni.

Egy habos-rózsás szobát kaptam, érezzem otthon magam, az egész ház az enyém, aludjak, ameddig akarok, van wifi, holnap ebéd 12:45-kor, mert utána jön Sophie desszertre, az anyuka, aki befogad. Aztán, ha jó az idő, megnézzük a tengert. És pihenjek eleget, mert a jövő hét fárasztó lesz. Már 11 tanár feliratkozott egy listára, hogy mehetek megnézni az óráját (13-ból - őőő...), a gyerekeknek még nem szóltak, hogy jövök, a következő héten pedig már aktívkodhatok is. Hétfőn 8-kor találkozó az igazgatóval, délután pedig összejő a tanári kar a fogadásomra.

Érdekes volt egyébként megérkezni. A repülőből kiszállva csapott meg először ez a "baszki, Franciaországban fogok élni" érzés. A pályaudvaron aztán volt két órám, sajnos nem nagyon tudtam mozogni, pedig körülnéztem volna a környéken, de iszonyú nehéz volt a csomag... Egy szupermarséba betértem azért, és rögtön kapkodhattam a fejem, annyira jó kaják voltak mindenfelé, pedig nem volt egy átlagos Sparnál nagyobb bolt, de millió féle sajt, gyönyörű zöldségek és gyümölcsök, mindenféle finom dolog, pedig csak egy teljesen átlagos üzlet volt... Hamar meg fogom szokni.

Na, asszem megyek aludni. Ha pedig valami egzotikusabbról is olvasnál, ajánlom Korki blogját, aki egy izraeli kibucban önkénteskedik, és tök érdekes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.