Öt órám volt eddig olyan, hogy megkaptam az osztály felét, egy külön termet, és félidőben cseréltünk a rendes tanárral. Egy (pozitív) kivétellel minden esetben az volt, hogy az egyik fele kisangyal, a másikkal meg nulla haladás, csak járt a szájuk. Teljesen igaz az, hogy ha van egy-két domináns rossz gyerek, akkor fertőz a dolog. Őszintén szólva önkéntelenül is előbújt belőlem is a rossz tanár, mert legszívesebben fogtam volna egy nagy ragasztószalagot, és a szájukra tapasztottam volna, de hát le kell küzdenem ezeket a százéves reflexeket (: Szerencsére az is reflex, hogy felháborodok, ha a sarokba állítják (!) a gyerekeket - vannak tanárok, akik szinte minden órán találnak erre valakit. 

A diákok egyébként többnyire lelkesek még irányomban, főleg a kicsik, akik még nem kezdtek el kamaszodni. A rosszalkodóknál sem rosszindulatot érzek, csak feszegetik a határokat. Mondjuk ha egyszer rájönnek, mennyire vicces, hogy nem értem, amit mondanak, akkor még lehetnek kellemetlen perceim, de hátha nem lesznek szemetek. 

Vannak pozitív ellenpéldák, de alapvetően azt látom, hogy a nyelvoktatás a magyarországinál is bénább szinten van. A hetedikes spanyolon 29 fős a csoport. Az átlag a mi sulinkban 20-21 fő. Otthon 15 fölött már nagyon húzzuk a nyakunk, itt meg ha 35 fős egy osztály, akkor annyi fős a nyelvóra is. Annie főleg 21. századi módszerekkel tanít, de inkább nem ez a jellemző. Kedden volt például francia órám a kultúrközpontban. Megnéztem kettőt is, hogy el tudjam dönteni a szintet. Az elsőn ketten voltunk diákok, négyen hiányoztak. A tanár megkérdezte a másikat, hogy mit csinált ma, ő mondott két mondatott, majd a tanár innentől kezdve a maradék 55 percben a két mondat hibáiból kiindulva a tábla előtt állt és magyarázott. Kétfős csoportban frontális órát tartani - gratulálok. A második órán már vagy tízen részt vettünk, de az összes szereplési lehetőség az volt, hogy az írásbeli feladatot szóban ellenőriztük. 

(Mondjuk azt is be kell vallanom, hogy antiszociális diákként sosem szerettem annyira a játékot meg a páros munkát, inkább haladjunk, úgyhogy valójában nagyon kényelmesen elüldögéltem francián, de én nem testesítem meg az átlagos diákot, meg valaki engem is kilökdöshet a komfortzónámból... Tanárként tehát inkább nem magamból indulok ki.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.