Van egy durván rettegett gyerek, aki ma bejött a magyar klubra, pedig nem jár. Hiába mondtam neki, hogy öcsi, ez egy hosszútávú projekt, ha egy alkalomra jössz, annak semmi értelme, nem lehetett kidobni. Persze bárki mást nem is akartam volna kidobni, de ő teljesen kezelhetetlen. Olyan, mint egy magas fordulaton pörgő, rosszindulatú értelmi fogyatékos, tényleg elviselhetetlen, és tönkretesz minden órát. Egyszerűen nem tudom visszafogni magam a közelében, nem tudom eljátszani, hogy nem utálom. Próbáltam nekik magyar zenéket mutogatni, erre ez a jómadár: neki nem tetszik. Oké, semmi baj, ízlések és pofonok. Erre ő: tegyünk be David Guettát. LMFAO-t. Black Eyed Peas-t. Hallgass David Guettát otthon, édes fiam, ez a kikúrt magyar klub, és senki se kérte, hogy gyere. 

A legszebb, hogy a végén odajön, hogy köszöni, hogy megengedtem, hogy maradjon. Én nem engedtem meg, csak erőszakkal mégse dobhattam ki. 

Mondjuk ma kaptam egy levélkét az egyik sráctól, amiben bocsánatot kért a tegnapi viselkedéséért, és megígérte, hogy igyekezni fog. Ő is szétoffolta az angolórát, bár ő még a szimpibb fajta, csak hiperaktív, na. Megemlítettem a tanárának, erre az hazaírt a szülőknek. Sajnáltam szegényt, nagyon szomorúan tudott nézni utána... Azért ma spanyolon nem volt sokkal jobb.

Az először említetten kívül néhány másik lurkóval szemben is elfogott néha ma egy-egy gyűlölethullám, pedig nem tehetnek róla, hogy butácskák, de egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki nagyon sötét. Édes drága gyermekem, fogd már fel, hogy ha 53x42 pixeles képet töltesz le, az nem fog túl jól mutatni a plakáton. És hogy nem az az egyetlen módja a magyar kulinária felfedezésének, ha beírod, hogy la cuisine hongroise. És csapkod, hogy nem talál semmit. Megmutatom neki, hogy nézd, wikipedia, itt egy csomó étel neve, innen keress rá egyesével a dolgokra, nem képes rá. És 45 perc alatt kábé semmit sem haladnak. De kiabálni remekül tudnak. Sajnos az már tuti, hogy nagyon hátrányos helyzetű gyerekek közé nem vagyok való, bár lehet, hogy egészen más lenne, ha magyarul beszélhetnék velük... Ezek ráadásul nem hátrányos helyzetűek, ők számítanak okosnak a városban. Ennek fényében elitgimi alá nem adhatok, ha egyszer tanítani fogok (:

Na, hát ennyit rólam, mintapedagógus vagyok, basszus.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.