Hosszú lesz megint.

Haladjunk visszafelé: öt perce megérkeztem a medencés kastélyba, az egyik kirepült fiú szobáját kaptam, úgyhogy békás a szőnyeg, kék a fal meg az ágy, versenyautók a polcon, és nem merem még megkérdezni, hogy levehetem-e azt az autógumi-faliórát, meg a keresztet az ajtó fölött. Jaj, meg ezt az iszonyú ocsmány asztali lámpát... Na mindegy, ez legyen a legnagyobb baj, de tényleg. Van wifi, van boldogság. 

A suliban részt vettem négy angolórán, a gyerekek iszonyú édesek, legszívesebben mindet egyenként megszorongatnám, kis 10-12 évesek. Minden órán be kellett mutatkoznom, és kérdezgettek, úgyhogy például kiderült rólam, hogy szeretem a csokit. Vannak az épületben egész pici áltisisek is, na azok végképp mind egytől egyig végtelenül cukik. 

A suliban kapok ingyen kaját, a tanárok külön szobában esznek, és hát elég jó. Mai menü:
- saláta
- főtt sonka zöldségekkel (zöldbab, krumpli)
- camambert camembert
- madártej
- (!) cidre

A tanítási nap 8-kor kezdődik és 5-kor van vége, egy jó kétórás ebédszünettel, amikor a szakköröket is tartják. Az órák 55, a szünetek pedig 5 vagy 15 percesek. A tanári kar nagyon összetartónak és jófejnek tűnik, legalábbis ezen a helyszínen, mert összevonták őket egy másik sulival, egy gimivel, ahol már nem ilyen lelkes a tanerő. Azért ha sikerül, majd taníthatok ott is, és akkor nem csak ilyen kis manók lesznek. 

A tanári kar tízóraizik

Ha hozzám beszélnek, egészen jól el tudok kommunikálni franciául alap dolgokat, de ha egymás közt, na, akkor csak szavakat hallok ki, de soha nem tudom összerakni a történetet. Ötre összehívtak egy kis welcome-partit az egyik terembe, eljött pár tanár, de végig franciául trécseltek egymással, szóval tipikus esete volt annak, amikor az "ünnepelt" a legkevésbé érdekes a buliban, és csak egy jó okot kerestek, hogy pezsgőzhessenek egy kicsit délután (: 

Egyébként is azt érzem, hogy minden alkalmat megragadnak, hogy igyanak egy kicsit. Ma például ittam cidre-t az ebédhez (járt a menzakajához), majd pezsgőt a tiszteletemre, este cidre-t a vacsihoz. Nem töményeznek, de egy kis bor vagy cidre mindig jöhet. Már csak azért is, mert nincs zéró-tolerancia vezetésnél. 

Ezután felkerekedtünk a legközelebbi hipermarket meglátogatására, és beszereztem néhány szükséges dolgot, kezdve telefonnal. Megvettem a leggagyibb Nokiát, most már van francia számom. Meg a kedvenc sós Lindt csokimat, ami feleannyiba kerül, mint Spanyolországban. 

És még ami random eszembe jut. A tízórás szünetre minden nap más tanár felelős, hogy hozzon valami finomságot. Úgyhogy ma csokis muffin és almás crumble volt. A vacsi (még utoljára Annie-nál): saláta, sörben sült nyúl (mm..), kuszkusz, csokipuding. Remélem, minden nagymamám örül, mennyi húst eszek. Egy másik suliban van egy kínai és egy ausztrál asszisztens, és ma találkoztunk a kínaival, e-mailt is cseréltünk. Ma volt az utolsó meleg nap, de a napon hülyére izzadtam magam, és persze mindenki az időjárásról beszél, mert ez még júliusnak is sok lenne, nemhogy októbernek.

A tízórai utolsó morzsái

Na, holnaptól már picit önállósodok, és nem minden percemet Annie-val töltöm, aki egyébként borzasztó segítőkész és rendes volt, és őszintén úgy tűnt, hogy még sajnálja is, hogy nem nála lakok ezentúl, mert mintha már ezer éve ismernénk egymást, meg hogy látogassam majd meg őket időnként, és a családomat is szeretné majd vendégül látni, úgyhogy családom, tessék gyakorolni a nyelveket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.