Avagy a királyok sütije. Elvileg vízkeresztkor hagyomány, mint Spanyolországban, gyakorlatilag azonban egész januárban ilyet kell enni, sőt, én ettem pl 5-én és 7-én is, de 6-án nem. Már vagy tízszer volt hozzá szerencsém, és hát jó, jó, de meg lehet unni. 

Általában mandulakrémes vagy almás, és egy kis porcelánfigura van elrejtve benne valahol, aki megtalálja, annak egész évben szerencséje lesz vagy ilyesmi. A figurát fève-nek, azaz babnak hívják, és bármit ábrázolhat, minden családnak van saját kis gyűjteménye belőle, úgyhogy nem lehet ám újra felhasználni ugyanazt minden évben... Akkora dolog, hogy a babok gyűjtésének külön neve és wikipedia oldala is van: favophilie. És persze üzletnek sem rossz, a boltok ugyanis tele vannak ilyenkor különféle kollekciókkal, van például tintines meg mindenféle más mesefigurás. Az egyik legjobb, amit ettem, pont egy ilyen kommerciális süti volt, valami béna egér volt benne, de mandulakrémes-málnás töltelékben, nyam nyam. 

Kapcsolódik hozzá még egy szokás: a legfitalabbnak az asztal alá kell bújnia, és ő mondja meg, hogy kihez kerül a következő szelet. 

A legnagyobb problémám vele persze az, hogy mindig félek, hogy hozzám kerül a bab (szerencsére még egyszer sem fordult elő), mert ugye utálom a hasonló kis bizbaszokat, és a gondolatától is kiráz a hideg, hogy esetleg a számban kössön ki egy ilyen. Örök trauma volt minden bolgár szilveszteren, ahol meg pénzt sütnek a sütibe asszem. Lehet, hogy menten szörnyet haltam volna. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.